Származását tekintve Skandináviáig kell elmennünk az 1100 as évekig, ahol ősét a sziklás partokon madarak vadászatára használták. Felmenői között biztosan szerepel a svéd Vallhund és feltehetőleg a Lundehund is. A vikingek vitték magukkal Nagy-Britanniába, ahol a farmok éber őreivé válltak, távol tartva a ragadozó állatokat a háziállatoktól és vehemens vérmérsékletének köszönhetően a haszonállatok terelését is velük tudták megoldani, mely később a fő foglalkozásukká vált. Kevesen gondolnák elsőre, hogy a corgi marhaterelő kutyaként dolgozott, de aki megismeri, hamar megérti, hogy ez nem is olyan lehetetlen. Karakteres, akaratos, kommunikatív és ma már csak szórakozásból ugyan, de annak idején komoly szándékkal csipkelődött a bokába. A marhák lábai között könnyen elevickél és egy-egy rúgást is ki tud kerülni méretének köszönhetően. Amit kitalál, azt véghez viszi. 

 

A corgi elnevezés ma két fajtát takar: a welsh corgi CARDIGAN és a welsh corgi PEMBROKE. Korábban mindkettő egyazon fajta változata volt, de a szelektív tenyésztés, ami esetleg már egy-egy falu rivalizálása során elkezdődött, két különálló fajtát teremtett. Az első világháború után egy-két kiállításon szerepeltek corgik, de a Welsh Corgi Club 1925-ös megalapításáig inkább csak farmerek ismerték a fajtát. Ez a klub csak a Pembroke-tulajdonosokat tömörítette, így 1926-ban megalakult a Cardigan Club is, mely ma a Cardigan Welsh Corgi Association nevet viseli. Számos ősi fajtával ellentétben, a corgi a Kennel Club hivatalos elismerését igen hamar megkapta, már 1927-ben, egy évvel később pedig már az első CC címet is kiadták a fajtában. A Kennel Club 1934-ben ismerte el két különálló fajtaként a Cardigant és a Pembroke-t.

 

 

TÁMOGATÓINK ÉS  PARTNEREINK

© 2015 by Paranoid Android. Proudly created with Wix.com

This site was designed with the
.com
website builder. Create your website today.
Start Now